A nevem Farkas Katalin és Balatonfüreden élek. Két kissrác anyukája vagyok, akik nagyon jó fejek és igazán inspirálnak a munkámban.

    Nemrég kezdtem foglalkozni, ismerkedni a mézeskaláccsal s annak alapjával a „ tésztával ’’.

    Végzettségem is összeköt e témával, hiszen vendéglátóipari szakközépiskolát végeztem, de ez nem áll távol a háziasszonyi teendőktől sem.

    Az igazi és legközelebbi kapocs viszont Nagyné Söjtöry Etelkához, az anyósomhoz vezet, aki maga is mézeskalácsos.

    A fortélyok, trükkök és mesteri fogások ismeretét neki köszönhetem. Tőle tanultam a mézeskalácsosok védőszentjéhez, Szent Ambrushoz intézett fohászt a tészta tökéletes állaga elérése érdekében, bár én Máriához többször imádkozom, ezzel együtt a mézeskalácstésztával való munka, foglalkozás igen egyszerű és hálás s nagyon is emberi feladat.

    Rendkívül tetszenek a népművészeti motívumokkal ékesített darabok ( szívek, tükrös huszárok ), de az állatfigurák, melyek látványtól felderülnek a gyermekszemek, nem összehasonlítható egy élménnyel sem, pláne egy kiadós habzsolás utáni maszatos, piros, zöld, fekete kencés arcocska. Szóval ennyi is elég a motivációhoz, nem kell bonyolítani adatokkal, nyomtatványokkal, számítógép programokkal a világot. Egy mézeskalács figura és egy kisgyerek. Talán ennyi is elég egy pillanatnyi Menyországhoz.

  

Farkas Katalin

mézeskalácsos